A mese Veled marad – hogyan változik bennünk egy történet?

Egy népmese nem feltétlenül csak addig hat ránk, amíg hallgatjuk vagy olvassuk. Egy meseterápiás folyamat vagy csoport után is velünk maradhat, és idővel egészen új jelentéseket fedezhetünk fel benne. De hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a történet évekkel később már valami egészen mást ad nekünk?

Amikor valaki megkérdezi tőlem, miért és hogyan tudnak a mesék segíteni az önismereti munkában, az egyik válaszom éppen ez: a mese a közös munka után is velünk marad. Azok a történetek, amelyekkel egy meseterápiás folyamatban vagy csoportban mélyebben foglalkoztunk, tovább élhetnek bennünk. Időről időre visszatérhetnek, és ahogy mi magunk változunk, úgy fedezhetünk fel bennük is újabb rétegeket.

Ez a tapasztalat kapcsolódik a hermeneutikai kör gondolatához, amelyet Hans-Georg Gadamer filozófus munkássága is fontos módon továbbgondolt.

Mit jelent a hermeneutikai kör a meseterápiában?

A hermeneutikai kör a megértés oda-vissza ható folyamata: ahogy egyre több részletet értünk meg egy történetből, úgy alakul bennünk a történet egészéről alkotott kép is. Az újabb felismerések pedig segítenek abban, hogy a korábban már ismert részletekre is másként tekintsünk.

Ezt a gondolatot Hans-Georg Gadamer filozófus Igazság és módszer című művében gondolta tovább. Boldizsár Ildikó, a Metamorphoses Meseterápia megalkotója hermeneutikai spirálnak nevezi ezt a folyamatot, és a módszer egyik alappillérének tekinti.

A spirál képe jól érzékelteti, hogy amikor újra visszatérünk egy meséhez, nem feltétlenül ugyanoda érkezünk. Minden újabb találkozáskor felfedezhetünk benne valamit, amit korábban nem vettünk észre. Egy apró részlet új megvilágításba helyezheti az egész történetet, és ahogy mélyül a kapcsolatunk a mesével, úgy nyílhatnak meg előttünk újabb jelentésrétegek.

Ez azt is jelenti, hogy egy mesének nincs egyetlen, mindenkire érvényes értelmezése. A Metamorphoses Meseterápia nem kész jelentéseket keres a mesei képek mögött. Inkább arra hív, hogy a történetből kiindulva a saját életünkre, kérdéseinkre és lehetőségeinkre tekintsünk rá más szemszögből. A mese nem kész válaszokat ad, hanem új felismerésekhez vezethet.

Hiszen soha nem üres lappal érkezünk egy történethez. Magunkkal hozzuk az emlékeinket, a tapasztalatainkat és a kérdéseinket. Gondolj csak arra, milyen más jelentése lehet egy kedves gyerekkori olvasmánynak fiatal felnőttként, majd évtizedekkel később. A történet ugyanaz marad, de mi már nem ugyanazok vagyunk.

Egy mese, amely három éve kísér

Három évvel ezelőtt egy meseterápiás csoportba vittem Az alvó király című spanyol népmesét. Már akkor volt benne egy-két mondat, egy-két érzés, amellyel nagyon együtt tudtam rezdülni.

Abban az időben már eléggé belefásultam a munkámba, és talán az önismereti utamba is. Tíz éve foglalkoztam már magammal, sok minden jobbra fordult az életemben, mégis ott volt bennem a megfáradás érzése.

A mesében a főhősnő, aki egy királylány hosszú és nehéz utat jár be, hogy felébressze az alvó királyt. Egy vascsizmát is elkoptatott az úton, egy teljes éven át minden nap vigyázta a király álmát, ám amikor elérkezik az ébredés pillanata, a szolgálólány lép a helyére. A valódi királylány nem tud megszólalni, nem tud kiállni magáért. Van a történetben egy kép, amelyben már azt kívánja, bárcsak felemészthetné a fájdalma.

Akkoriban számomra az alvó király a saját cselekvő erőmet jelentette. Azt a részemet, amelyet szerettem volna felébreszteni, de amely valamiért mégsem ismert rám.

Aztán telt az idő. Másfél évvel később már nem volt tovább maradásom a munkahelyemen. Elfáradtam benne, hiába szerettem, és hiába tűnt kívülről sok szempontból ideálisnak. Hét évet töltöttem ott, mielőtt elindultam a mostani segítő utamon. Azt hiszem, ott is elkoptattam egy vascsizmát. 🙂

Nem mondanám, hogy a nehéz döntés után minden jóra fordult, vagy hogy egyszerre könnyűvé vált az élet. Inkább másfajta kihívások érkeztek. De már a saját utamon járhatok, amiért nagyon hálás vagyok.

Amikor a történet újabb rétegeket bont ki bennünk

Az utóbbi időben valahogy ismét felelevenedett bennem ez a történet. A mesék már csak ilyenek: néha egészen váratlanul újra felbukkannak a saját történetünk horizontján.

Most a mese bölcs segítői, a Nap anyja, a Csillagok anyja és a Szél anyja, valamint a fiaik kerültek közelebb hozzám. Hálás vagyok nekik, hogy nem árulták el rögtön, milyen hosszú és nehéz út vár a főhősnőre az alvó király felé. Lehet, hogy ha már az elején tudja, mi minden vár rá, az első megállónál visszafordul velem együtt.

Talán ebben is rejlik némi bölcsesség: hogy segítőként néha már érzékelünk valamit abból, merre vezethet a másik útja, de a  kapcsolat és a másik ritmusának tiszteletben tartása sokkal fontosabb. Összehangolódni, érzékelni, mi az, amihez éppen közel tud kerülni, amit be tud fogadni, amivel együtt tud mozdulni. Ettől is lesz ez az út saját és jelentéssel teli. Ez a szemlélet az én szívemnek is kedves, ezért a munkámban én is törekszem arra, hogy ebben a szemléletben kísérjem a hozzám forduló nőket.

Idővel az alvó király is egészen más jelentést kapott bennem.

Ma már nem csupán a cselekvő erőmet látom benne. Hanem egy olyan részemet is, amely valahogyan lát engem. A főhősnő ugyan a szolgálólány szerepébe bújik, a király mégis veszi a fáradságot, hogy személyesen hozza el neki, amit kér. Milyen király tenne ilyet? Talán az, aki nemcsak szavakkal, hanem a cselekedeteivel is megmutatja, hogy fontos vagyok neki. Aki kíváncsi rám, nyitott felém, és az igazság pillanatában is ott van velem. 

És talán van ebben még valami: amikor én magam is készen állok vállalni a történetemet, akkor neki is megadom a lehetőséget, hogy végre felismerjen és védelmezzen.

A mese nem változik, de mi igen

A legszebb az egészben, hogy ezek az értelmezési rétegek egyáltalán nincsenek benne a mesében. Ezek az én gondolataim, érzéseim, tapasztalataim. A történet adott hozzájuk egy képet, egy kiindulópontot, egy irányt, amelyből megszülethettek.

És éppen ettől olyan értékesek számomra.

Fontos az is, hogy ezek az új felismerések nem hosszas agyalás közben születtek meg. Inkább csak finoman összeértek bennem. Talán mostanra érzem úgy, hogy ennek a történetnek egy fontos szakaszához, talán a végéhez értem. Nem a mesecsoport után rögtön, hanem több mint három évvel később, rengeteg új tapasztalattal a hátam mögött.

Ezért is tartom olyan csodálatosnak a meseterápiát. Egy történet nem feltétlenül egyszeri élmény. Elkísérhet, visszatérhet, és a legváratlanabb pillanatokban adhat erőt, inspirációt és új nézőpontokat az önismereti utunkon. 

Lehet, hogy egy mese legfontosabb ajándékát nem is mindig abban a pillanatban kapjuk meg, amikor először találkozunk vele. Néha időre van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, mit jelent számunkra.

Related Posts

We are using cookies to give you the best experience. You can find out more about which cookies we are using or switch them off in privacy settings.
AcceptPrivacy Settings

GDPR

  • Adatvédelmi nyilatkozat
  • Szükséges sütik
  • Statisztikai sütik

Adatvédelmi nyilatkozat

Szükséges sütik

Ezek a sütik az oldal működéséhez kellenek: a megjelenítés, a biztonság, az űrlapok, és annak megjegyzése, milyen süti-beállítást választottál. Ezeket nem lehet kikapcsolni.

Statisztikai sütik

Ezek a sütik segítenek látni, hogyan használod az oldalt (Google Analytics). Csak akkor aktiválódnak, ha ehhez hozzájárulsz.