Hát elkészült, ami tavaly augusztus óta mocorgott bennem. A nevét már akkor is tudtam. Mesecsend. Hiszen az élőszóban mesélt népmeséink képesek kiszakítani a hétköznapi zakatolásból, és képesek olyan állapotba ringatni, melyben kisimulnak az idegszálaink, a lelkünk pedig felfrissül. Ebben hiszek, és ezt tapasztalom is. A podcast célja is ez. Néhány percnyi csendet, elmélyülést ajándékozni minden mese iránt érdeklődő úton járónak. Talán Neked is.
A mesék olyanok, akár a tükrök. Emberi élethelyzeteinket pillanthatjuk meg benne, és azokat az egyetemes szellemi tanításokat és cselekvési forgatókönyveket, melyeket a kultúránk őriz és hagyományoz át nemzedékről nemzedékre. Ebben a podcastben kísérletet teszek arra is, hogy e formátum keretein belül teret teremtsek a mesékkel való mélyebb, önismereti kapcsolódás lehetőségére.
Az első adásban Holle asszony meséjét mesélem, és e történet kapcsán invitállak egy kis önismereti kalandozásra. Külön öröm, hogy mikor épp az utolsó simításokat végeztem a felvételeken, éppen abban a pillanatban kezdett el havazni. Így teljes összhangban a szorgalmas leánnyal, én is jól felráztam Holle anyó párnáját, hogy szállingózzanak azok a pelyhek, hogy ezzel a laza mozdulattal elengedjem az összes tökéletesség iránti vágyamat, és a kis ördögöt a vállamon, ami ott pusmogott, hogy „ez így meg úgy nem lesz jó”. Hisz nyilván vannak benne technikai hibák, bizonytalanságok a hangomban, de összességében nagy örömmel készítettem a felvételt. És nagy örömmel osztom most meg Veletek is.