Majd ha több időm lesz… Majd ha a gyerekek felnőnek… Majd ha a munkában kevesebb lesz a hajtás… Majd ha… Mintha az örömnek, a könnyedségnek és a megérkezésnek mindig lenne valamilyen feltétele. Valami, amit még előbb teljesítenünk kell. És érdekes módon az önismereti utunk is könnyen válhat egy újabb „majd ha”-vá. Majd ha eléggé jól leszek. Majd ha már nem leszek ennyire szorongó. Majd ha végre megtalálom önmagam. Talán ismered...

Bárcsak jobban ki tudtam volna állni magamért.  Bárcsak észrevennék, hogy nem csak kedves, de valóban jó, sőt kiemelkedő vagyok abban, amit csinálok.  Nem volt igaza a másiknak, és én mégis inkább csendben maradtam. Ha lett volna önbizalmam, akkor nem érdekelne, hogy mások mit gondolnak rólam. Akkor ki tudnék állni önmagamért.  Mindig megérint, amikor hallom nőtársaimat, és ezeket az apró fohászokat, amik az önbizalomról szólnak.  Önbizalom. Ízlelgessük egy kicsit most ezt...

Volt már olyan, hogy megdicsértek, te pedig mosolyogva megköszönted, belül mégis az járt a fejedben, hogy fogalmad sincs, mit csinálsz? Mintha csak idő kérdése lenne, és valaki rájönne, hogy nem vagy ide való? Ha ezek az érzések és gondolatok ismerősek, tudnod kell: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj. Erről a belső élményről szól az imposztor szindróma. Amikor a siker nem akar megérkezni Lehet, hogy pont rólad van...

Meseterapeutaként rendszeresen találkozom három igen gyakori tévhittel, ami a meseterápiát övezi. Arra gondoltam, tekintsünk most a mélyére ezeknek a hiedelmeknek. Nem titkolt szándékom ezen hiedelmekkel könnyed birokra kelni, de csakis azért, hogy minél több ember váljék nyitottá e csodás emberi történetekre. 1. hiedelem: A mesék és a meseterápia gyerekeknek szólnak Kezdjük is a legelején. Ez talán a legelterjedtebb félreértés. A mese gyerekeknek szól. Pedig a mesemondás évszázadokon át a felnőttek...

Te is érzed, hogy ahogy közeledik az év vége, mintha egyre több minden nehezedne Rád? Az ünnepi időszak elvárásai, a lezáratlan ügyek súlya, különféle kötelezettségek sokszor megterhelőbbek mint gondolnánk. Éppen ezért tartom most különösen fontosnak és aktuálisnak, hogy az énerőről írjak Neked a következő hetekben. A levél végén pedig egy inspiráló lehetőség is vár Rád! Mi az énerő valójában? Az énerő az a belső lelki tartás, amely segít megőrizni az egyensúlyunkat, amikor az...

Félelem csak sétált a sötét erdőben. Ott, ahol más sosem szokott. Rongyos ruháját a szél ide-odaringatta útja során. Tagbaszakadt egy fickó volt, és mindig tudta merre veszélyes az út. Az élet színpadán egy igazán hálátlan, ám de hasznos szerep jutott neki: emlékeztetni minden földi vándort, hogy az élet véges, és sok minden félremehet út közben, ha nem vigyázunk. Sokakat óvott így, de voltak, akik szembe mentek vele. Ilyenkor vagy csodás...

A Mesecsend Projekt utolsó két meséjét hozom Nektek: egy örök klasszikust és egy kevésbé ismert történetet. „Ha kellek, vigyél el! Ha nem kellek, hagyj itt!” – szólít fel a japán népmese, amit nagyon megszerettem az elmúlt években. Ugye ismerős az érzés? Életünkben mindannyian találkozunk olyan utakkal, lehetőségekkel, amelyek egyszerre hívógatóak és ijesztőek. Hívogatnak, mégis félünk elindulni feléjük, mert nem látjuk hová vezetnek. Sokáig küzdöttem azzal a paradoxonnal, hogy fontos döntéseket...

Ezúttal is két számomra fontos mesét szeretnék Veletek megosztani, és néhány személyes gondolatot is a történetek kapcsán. A szerencsétlen királykisasszony című görög népmesével még a Covid kezdete előtt pár héttel találkoztam egy egésznapos mesecsoporton. Ami azóta is nagyon tisztán rezonál bennem, hogy a sorsunk gombolyagának nem értéke, hanem súlya van. Sokat morfondíroztam magamban ezen a kérdésen. Minek van súlya az életemben? Mit akar üzenni ezzel a mese? Az egyik, ami...

Több, mint két éve álmodtam meg a Mesecsend Podcastot. Lelkesített és rengeteg ötletem volt vele kapcsolatban. Már gondolatban meséltem Nektek a számomra legkedvesebb meséimet, és közben önismereti kérdésekkel fűszereztem a mesével való találkozásainkat. Sajnos a valóságban nem tudott gyökeret ereszteni ez a formátum, mert a hétköznapok szinte elrohantak mellettem. Vagy én rohantam át a hétköznapokon. Végül is részletkérdés. Mesecsendnek neveztem el, mert a mesék világa képes kirántani a mindennapok földhözragadtságából,...

Nia tanárrá válásomat 8 évnyi várakozás, lélekben készülődés és sok-sok táncos élmény előzte meg. Nem tudtam és most sem tudom pontosan megmondani, miért hívogatott ennyire kitartóan engem e  mozgásművészet megosztása iránti vágy. Azt viszont biztosan tudom, hogy rengeteg dolgot kaptam és megéltem a nyolc évnyi gyakorlásom és várakozásom során, és ezt tovább szerettem volna adni mindazoknak, akiket szintén megszólít a Nia.  Kezdetben, nagyjából a húszas éveim elején a Nia volt...

Ebben a mesében lehetőséget kapunk arra, hogy a szorgalmas és szép leány útját bejárva magunk is megleljük a saját életünk fonalát. Ez nem egyszerű feladat, és Jó, ha van nálad egy füzet, amibe lejegyzetelheted a legfontosabb gondolataidat a következő kérdések kapcsán. Először is Arra kérlek, hogyha komfortos számodra, akkor hunyd le a szemed, és pár pillanatig hagyatkozz az érzékszerveidre. Gondolj vissza a mesére, és próbálj meg először egy hangot és...

Megérintődés. Kibontakozás. A létezés öröme. Megnyílás. Felszabadulás. Önfelfedezés. Kapcsolódás. Szárnyalás és alámerülés. Gyógyító, áramló mozdulatok. Lélektől lélekig pillanatok. Esszencia, melyben sűrűsödik minden, amiért a Niát 10 éve szerelemmel gyakorlom, és nem olyan rég megosztom azokkal, akiket hívogat ez a csodálatos mozgásművészet. 2022 őszén érkezett meg hozzánk a Bloom rutin, és emlékszem, hogy hulla fáradt voltam, de egész egyszerűen nem tudtam nem táncolni, gyakorolni ezt a csodát. A könnyem is kicsordult,...