Meseterapeutaként rendszeresen találkozom három igen gyakori tévhittel, ami a meseterápiát övezi. Arra gondoltam, tekintsünk most a mélyére ezeknek a hiedelmeknek. Nem titkolt szándékom ezen hiedelmekkel könnyed birokra kelni, de csakis azért, hogy minél több ember váljék nyitottá e csodás emberi történetekre.
1. hiedelem: A mesék és a meseterápia gyerekeknek szólnak
Kezdjük is a legelején. Ez talán a legelterjedtebb félreértés. A mese gyerekeknek szól.
Pedig a mesemondás évszázadokon át a felnőttek közösségi tevékenysége volt. A magyar falvakban a fonóházakban, az esti összejöveteleken, fontos életfordulókon felnőttek meséltek egymásnak. A történetek szórakoztattak, és még ennél sokkal többet tettek: mintákat adtak az élet nagy kérdéseire, a veszteségre, a félelmekre, a változásokra.
Boldizsár Ildikó mesekutató, a Metamorphoses meseterápiás módszer megalkotója erről így fogalmaz: a mai értelemben vett „gyerekmesék” csupán 100–120 évnyi történelemre tekinthetnek vissza. Előtte a mesék a felnőttek világa volt.
A Grimm testvérek híres, 1812-ben megjelenő mesegyűjteménye sem vehető klasszikus értelemben gyerekmesék gyűjteményének. Nem volt benne illusztráció, nem mindegyik mese végződött jól, és bőven akadtak benne olyan elemek, amit biztosan nem mesélnénk gyermekeknek.
A meseterápia egy önismereti, személyiségfejlesztési út. Éppen ezért nem csupán a gyerekeké.
A felnőtteknek szóló meseterápia lehetőséget ad, hogy a mesék időtálló mintázatain keresztül ráláss, hol tartasz most az életedben, és merre van számodra a továbblépés és a fejlődés útja.
2. hiedelem: A klasszikus mesék nőalakjai gyengék és túl egyszerűek
Hófehérke takarít és énekel. Csipkerózsika alszik. Hamupipőke söpröget és vár. A herceg pedig csak úgy ott terem, és minden megoldódik. A klasszikus Disney mesék világa távolinak tűnik a valósághoz képest. Vagy csak mi szakadtunk el a mesék mélyebb értelmezésétől.
A népmesékben nagyon sokszínű és különböző képességekkel rendelkező hősnőkkel találkozhatunk.
A Grimm testvérek Hamupipőke-változatában a hősnő nem vár arra, hogy megmentsék. Ő az, aki háromszor is elmegy a bálba, saját elhatározásából. Az orosz népmesék Vasziliszája egyedül kel útra, hogy szembenézzen Baba Jaga próbatételeivel, és ezzel az életét végre a saját kezébe vegye. De ott van egy, talán kevésbé ismert magyar népmese is, a Táltos kanca és a libapásztor lány, amelyben a hősnő sem díszlet a saját történetében: dönt, cselekszik, és legyőzi az életére törő erőket.
És ez nem kivétel. Ha felcsapunk klasszikus népmeseválogatásokat, akkor kiderül, hogy a világ minden táján a mesékben bőven jelen vannak a cselekvő, bölcs, intuitív, megmentő, eszes és útra kelő nők. Olyanok, akik kihívásokat vállalnak, és erőnek erejével küzdenek meg az akadályokkal.
Viszont a mesékben a cselekvés és a női erő sem mindig látványos. Például egy 100 éves álmot alvó Csipkerózsika látszólag mozdulatan, de olyan változások zajlanak benne, melyek külső szemlélőként alig észrevehetők. Ráadásul az álomba merülés és várakozás sem a hősnők sajátja. Ugyanígy léteznek mesék, melyekben épp a főhősnő az, aki az alvó királyért útnak indul, hogy felébressze szűnni nem akaró álmából. (Például az Alvó király c. spanyol népmese) De ott van Holle anyó meséjében a szorgos lány, aki figyelmes, kitartó és türelmes. Ez az a fajta erő, amit a mindennapi életben talán a legkevésbé ismerünk fel magunkban. Különösen, ha hozzászoktunk ahhoz, hogy mások szükségleteit helyezzük előtérbe.
A mesék tükrén keresztül ezek a „láthatatlan erők” is megmutatkozhatnak. Mert a belső átalakulás is cselekvés, még ha kívülről nem is látszik.
3. hiedelem: A mesék mindig jól végződnek
„Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Ezt a mondatot annyiszor hallottuk, hogy természetesnek vesszük: a mesékben mindig minden jóra fordul.
Pedig rengeteg népmese nem végződik happy enddel.
A Holle anyó meséjében a rest lány, aki nem figyelt, nem volt türelmes, nem vállalt felelősséget, nem aranyat kap, hanem szurkot. A Grimm-mesékben a mostoha nővérek megcsonkítják magukat, hogy beléphessenek az üvegcipőbe, és az eredmény nem jó vég, hanem fájdalom és szégyen. Számos mesében a hős is rosszul járhat, ha nem hajlandó szembenézni a próbatételeivel.
Ezek a történetek nem véletlenül végződnek rosszul. A mesék egyik legmélyebb bölcsessége éppen ez: megmutatják, hová vezet egy minta, ha nem változtatunk rajta.
A rest lány nem azért kap szurkot, mert „rossz ember”. Hanem mert nem volt hajlandó a belső munkára, és a saját útját járni, ami az aranyhoz szükséges. A mese kényelmetlen tükröt tart. Azt mondja: nézd meg, mi történik, ha ezen az úton maradsz.
A mesék Neked is szólnak…
Ha Benned is van kíváncsiság arra, mit mutatnának meg Neked a mesék most, felnőttként, szeretettel kísérlek egyéni meseterápiás önismereti folyamatban. Nem kell előre tudnod, merre vezet az út. Elég annyi, hogy elindulsz.
Ha pedig egyedül mélyülnél el a mesék világában, akkor szeretettel ajánlom az ingyenes Mesecsend Projekt videósorozatot, ahol többek közt a Hamupipőke és a Holle asszony meséjének tükrébe is bepillantást nyerhetsz. Itt éred el.
