Több, mint két éve álmodtam meg a Mesecsend Podcastot. Lelkesített és rengeteg ötletem volt vele kapcsolatban. Már gondolatban meséltem Nektek a számomra legkedvesebb meséimet, és közben önismereti kérdésekkel fűszereztem a mesével való találkozásainkat. Sajnos a valóságban nem tudott gyökeret ereszteni ez a formátum, mert a hétköznapok szinte elrohantak mellettem. Vagy én rohantam át a hétköznapokon. Végül is részletkérdés. 
Mesecsendnek neveztem el, mert a mesék világa képes kirántani a mindennapok földhözragadtságából, össze tud picit rendezni minket. Benne van a Csend, hiszen kérdezlek Titeket a mesékkel és önmagatokkal kapcsolatban, de nem hallom a válaszaitokat, csak őszintén reménykedem, adhat egy új nézőpontot, csalhat az arcotokra egy apró mosolyt ez a féle tartalom. Végül odabiggyesztettem a projekt szócskát is a nevébe, mert a youtuberség mint műfaj, bőven a komfort zónámon kívül található, így a következő napokban 6, számomra nagyon kedves mesét osztok majd meg Veletek. És ezzel a „youtube-os pályafutásomat” szélnek is eresztem.
Az első mese Lotilkóról szól, akitől elvették a szárnyát, és belső küzdelmek árán új szárnyakat épített magának. Az elmúlt években sokszor adott erőt ez a történet, amikor úgy éreztem, számomra idegen tájakon bolyongtam szárnyszegetten. Nagy küzdelem volt elengedni a régi szárnyaimat, melyekkel sokféle tájon, sokféle tapasztalatot szereztem, de beláttam, hogy a szárnyaláshoz újak kellenek, mert a régiek már nem emelnek. Lotilko meséje segített abban, hogy ne csak felismerjem ezt a szárnyvesztett állapotot, de valóban elengedjem, és ha kell meggyászoljam azt, ami egykor fontos volt, és bízzak abban, hogy a kezeim alatt épülő új szárnyak megtartanak, még erősebbek és stabilabbak lesznek.
A második mesében Holle asszonynál teszünk egy látogatást. Ez a történet mindig is nagyon közel állt a szívemhez. Talán nem véletlenül. Hajlamos vagyok két végéről égetni a gyertyát, így nem csoda, hogy az én orsóm is a kútba pottyant. Egy idő után sikerült érzelmileg teljesen kimerülnöm. Ijesztő volt szembesülni azzal, hogy semmiben sem lelem a lelkesedésem, elveszett a motivációm, elhalványult az optimista jövőképem, ami addig átlendített a nehézségeken.
Ahogy a mesében Holle asszony házánál elkezdődik a rendrakás, úgy bennem is lassan rend kezdett formálódni.
Holle asszony története megtanított arra, hogy a hóesés, a pihenés és a csend ideje nem a „semmittevés”, hanem egy mély, gyógyító, átalakító időszak. És hogy ezt nemcsak el kell fogadni… hanem örömmel és könnyedséggel is meg lehet élni.
A Mesecsend Projekt adásai a Spotify-on is meghallgathatók: