Emlékszem, mikor a mese, mint gyógyír egy váratlan napon rám talált. Akkor már tudtam és tapasztaltam, hogy a különböző művészetek, számomra leginkább az írás, a zene és a tánc gyógyítóan hatnak rám. Visszavezetnek mélyen önmagamba, ahonnan őszintébben és tisztábban tudok kapcsolódni az érzéseimhez, a gondolataimhoz és a világhoz.
Egy szürke egyetemi napon talált rám gyermek- és ifjúságirodalom órán az ELTE-BTK falai között Boldizsár Ildikó gyógyító munkája a mesékkel. Nem volt kérdés, rögtön lecsaptam a témára, és gyorsan referátumot is készítettem az egyik könyvéből. Magával ragadó volt már az első találkozás is a Metamorphoses Meseterápiával, ám néhány évig, mint egy kis magocska éldegélt bennem az élmény, nem szökkent szárba.
Aztán évről évre egyre jobban belefáradtam önismereti utam során az önsegítő könyvek, megmondó, a világtól elrugaszkodott segítők végeláthatatlan tanácsaiba. Szerettem volna itt maradni ebben a 3D-s világban, elengedni ezt a sok ezo-spiri, mindenféle teljesen különböző kultúrákból kiragadott, valós kontextus és megértés nélküli álbölcsességeket, melyek sehogy sem tudtak szervesen beépülni a világomba.
Első saját élmények
Mindezek mellett ekkor már egész sok spontán irodalomterápiának is beillő élmény ért hála a magyartanár szakpáromnak és a temérdek olvasmányélménynek. Az egyik ilyen meghatározó könyv volt például Oravecz Imre: 1972. szeptember, mely emlékszem olyan volt, mint egy józanító villámcsapás. De hasonló élményt okozott Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utcája is. Ezeken és sok más konkrét élményeken felbuzdulva kezdtem el csak úgy a saját örömömre olvasgatni tematikus meseválogatásokat. Talán az első nagy rácsodálkozást A fekete bika című mese hozta. Elkezdett valahogy mozogni bennem a történet, és mint egy tükör, úgy mutatkozott meg a saját életem és a mesei cselekmény közti hasonlóság. Nem eresztett a sztori. És bár egyáltalán nem tudtam, hogy merre tartottam az életem azon pontján, mégis erőt és hitet adott a mindennapokhoz. Segített, hogy ne adjam át magam az önsajnálatnak, szomorúságnak, hanem folytassam az utam egyedül, ha már úgy alakult, hogy hirtelen tűnt el a Fekete bika az életemből, akárcsak a mesében a lány életéből. Végül egyszer csak egy teljesen váratlan pillanatban, miután a Fekete bika megküzdött a saját démonjával, visszanyerte királyfi alakját, és én is átkeltem a hatalmas hegyen egyedül, újra keresztezték egymást az útjaink. Azóta pedig közös úton járunk együtt boldogan.
Tovább az úton

Ezután következett a szembenézés a bennem rejlő szörnyeteg királykisasszonnyal egy nagyon intuitív és támogató meseterapeuta segítségével. Tudatos szintre emeltük és integráltuk a mesében rejlő univerzális megoldókulcsot, melyhez bármikor fordulhatok, ha úgy érzem, hogy olyan élethelyzetben, állapotban találom magam, mely az életerőmet emészti el, és mikor kizuhanok a középpontomból.
Ezután és sok további saját mesés tapasztalat után kezdtek el a jó pár éve elültetett magok mocorogni bennem. Végül úgy döntöttem, hogy rálépek a Metamorphoses Meseterápia cseppet sem könnyű, ágas-bogas útjára. Egyelőre szorgos tanítványként járom ezt az utat bízva abban, hogy a mesékben sűrűsödő emberi bölcsességforráshoz testi-lelki-szellemi szinten is egyre könnyebben tudok majd kapcsolódni, és idővel e bölcsességeket együtt másokkal közösen is ki tudjuk majd bontani.
Ha érdekel a Metamorphoses Meseterápia módszere, szeretettel ajánlom Boldizsár Ildikó szakmai könyveit. Ha pedig itt az oldalon olvasnál tovább, akkor az alábbi cikket ajánlom szeretettel!